Írástudók árulása

A Cultura Magazin 2014-ben is az irodalmi életben dolgozókat, arról írókat, kiadókat kért meg, hogy összegezzék az évet. Míg tavaly arra voltunk kíváncsiak, milyen személyes szakmai sikereket / kudarcokat könyvelhetnek el 2013-ra, és milyen szóval jellemeznék 2013-at? Idén a vágyakra és a megvalósult sikerekre, illetve az év felfedezettjére, és a csalódására voltunk kíváncsiak. A Helikon Kiadó, mint a legrangosabb magyar kiadók egyike, a könyvkiadók ranglistájának egyik előkelő helyét foglalja el. Elég annyit mondani róla, hogy többek között Weöres Sándor, Márai Sándor, Bánffy Miklós, Hermann Hesse és Kurt Vonnegut életművének gondozója. Mit várt 2014-től, és mi valósult meg belőle? Sok jó könyvet, mondhatnám röviden és frappánsan, a magunk részéről azt hiszem, maradéktalanul teljesítettük mindazt, amit szerettünk volna kiadni. Ami nem jött ki, az többnyire az anyagkutatás rovására írandó, hiszen a nem kevés irodalmi újdonság kiadását időigényes háttérmunka előzi meg. Idénre relatíve sok a “szenzáció”: Kurt Vonnegut és Jack Kerouac első kiadások (Éden a folyónál illetve Hazajáró lélek), Márai kiadatlanok (a Szabad Európa Rádió anyaga, az Egy polgár vallomásai III. kiadatlan kézirat feldolgozása a Föld, föld!...-ben, az Itália életérzés bedekker szöveg- és képanyaga), Tamási Áron első közlés (Bölcső a hegyek a között), a két Weöres Sándor antológia (Éren-nádon; Szerelmes verseim, mindkettő kiadatlan művekkel fűszerezve), Kós Károly életrajz, gróf Bánffy Katalin memoárja, erdélyi pajzán történetek (Jösz’te hezzám), Hankiss Elemér új és klasszikussá vált kötete (A befejezetlen ember illetve Az emberi kaland) stb., sorolhatnám sokáig még. És természetesen “futnak” az életművek is, de folyamatosan újratervezünk a tervezések közepette is, mert a könyves világ ilyen. Engem továbbra is lenyűgöz a levéltárak és könyvtárak csendes félhomályának diszkrét bája, miközben tudom, hogy nem minden irodalmi nóvum lehet könyves siker is egyben, így súlypontozni is kell: Móricz kiadásra vár, az ismeretlen Jékely- vagy Reményik-vers magánolvasmány marad. 2014-ben fontos művek és életművek kerültek a Helikonhoz, megjelenésük folyamatábra, vagyis nem feltétlenül köthető a naptári évhez. Lázadó gyermekünk, a Trubadúr Kiadó idén Jimi Hendrix életrajzzal, Palahniukkal és Bukowskival “fenyegette” az olvasókat, és rájuk szabadította a mizantrópokat Welsh köteteivel. Szóval összességében nincs okunk különösebb panaszra, ami nem mondható el magáról a könyvszakmáról, melynek 2014 afféle Titanic-év volt, épp most tört ketté a hajótest: egyrészt továbbra is impotens a szakmai szervezet, mely a Viagrát a látóhatáron sem venné észre szívesen, másrészt pedig továbbra sincs ABS (blokkolásgátló) a könyvterjesztés Bruszilov-gőzhengerében, mely a Mecsekből ide látszik. Az ön számára ki az év felfedezettje, és a csalódása? Ha ránk vonatkozik a kérdés: nagy siker a Bánffy-életmű felfutása és Bánffy Katalin önéletrajza, a  Vonnegut-életmű darabjai, Böjte Csaba testvér kötetei, a megújult Márai életmű (az újdonságok révén-miatt Márai-reneszánszról beszélhetünk megint), csalódás viszont a gyerekkönyveink mérsékelt sikere. Tisztában vagyok azzal, hogy miféle ízlésficam és tucatárudömping uralja a mai piaci szegmenst, de amikor a zseniális Weöres zseniális Holdbeli csónakosát Berg Judit zseniális átdolgozásában nem kell újranyomni éven belül, akkor úgy vélem, homok került a fogaskerekek közé. Az ifjúsági irodalmat szinte kivégezte a nemzetközi trend, és csalódás továbbra is, hogy mostoha a kortárs irodalom helyzete. Általános viszonylatban számomra A kitömött barbár az idei bomba, a csalódásokat hagyjuk inkább, hosszú lista következne. Címkék: Helikon Kiadó, interjú, kiadói kör